neszmélyi borvidék

elhelyezkedése

A Vértes, a Gerecse és a Duna által határolt szelíd lankákon helyezkedik el. 1977-ben Ászár-Neszmélyi borvidék néven kapta meg a borvidéki rangot. A borvidék neve 2009-ben Neszmélyi borvidékre változott.
Szőlőtermő terület nagysága: 1278 ha

Története

A szőlő és bortermelést a Dunántúlon már kétezer éves adatok is bizonyítják. A szőlő viszont már jóval régebben jelen van a területen. A tatai paleobotanikus, dr. Skoflek István Süttőn a késő-pleisztocén édesvízi mészkő hasadékait kitöltő lösz-üledékben 120-70 ezer éves szőlő magokat talált. (Skoflek in, Brunnacker et al. 1980.) Megközelítőleg kétezer évesek azok a tárgyi és írásos emlékek, melyek a rómaiak ittlétét, valamint szőlő- és borkultúrájukat őrzik a Krisztus utáni II. századból. A korabeli írások tanúsága szerint a honfoglalás és államalapítás után, mikor is Esztergom lett az ország fővárosa, a Neszmélyt és Dunaalmást övező vidék fénykorát élte. 1422-ben Neszmély még város volt. A neszmélyi borok első igazi hírvivője Zsigmond volt, aki hosszabb távollétei alatt is a vidék borait fogyasztotta. A törökdúlást követően a szőlőtermesztés újra felvirágzott, melyre a szabadságharcok is élénkítően hatottak. Schams Ferenc (1780-1839) elsőként írta le átfogóan a magyar borvidékek monográfiáját. Abban az időben a neszmélyi borról azt tartották, hogy csak négy-öt év alatt érik be tökéletesen, s azután minél régebbi, annál tisztább aranyszínben játszik. Ennek a virágzó állapotnak a filoxéravész vetett véget. Az Osztrák-Magyar Monarchia szétesésével a borvidék elvesztette elsődleges piacát. Majd a II. világháború és az azt követő gazdaságpolitika olyan komoly károkat okozott a szőlőtermesztésében, hogy 1959-ben meg is vonták borvidék rangját. Az 1960-as évektől elsősorban a Komáromi Mezőgazdasági Kombinát által végzett jelentős telepítések hatására újra színvonalas szőlőtermesztés kezdett kialakulni a térségben. Ezen munka elismeréseként 1977-ben az ászári és a császári körzetet összevonva Ászár-Neszmélyi néven új borvidék alakult. A borvidék neve 2009-ben Neszmélyi borvidékre változott. 

A borvidék jellemzői

A löszön kialakult barna erdőtalaj az uralkodó, de előfordulnak mészkövön, dolomiton kialakult rendzina talajok, továbbá homokkövön, márgán és homokon képződött erdőtalajok is. Legjobb szőlőterületek jelentős része 150m-től 300m-ig emelkednek ki a tengerszint feletti magasság szerint, a Vértes és a Gerecse hegység napsütötte lejtőin. Északról a Duna, nyugatról a Kisalföld határolja. A dombvidéki jelleg, a Kisalföld felől érkező meleg áramlatok és a Duna hatása mellett éghajlata mérsékelten nedves-hűvös, a magyarországi átlaghoz képest valamivel kevésbé napsütéses, ami kedvez az illatokban és zamatanyagban gazdag borok előállításának. A többségében markáns, karakteres fehérborok mellett, szőlősgazdáink a kiemelkedő évjáratokban bársonyos vörösborai is kiváló minőségűek.

A borvidékhez tartozó községek hegyközségenként és körzetenként

Ászári Körzet:
Ászári Hegyközsége települései:
Ászár, Bársonyos, Császár, Csép, Ete, Kerékteleki, Kisbér, Nagyigmánd, Vérteskethely

Neszmélyi Körzet:
Tatai Hegyközsége települései:
Baj, Dunaalmás, Kocs, Mocsa, Tata, Vértesszőlős
Neszmélyi Hegyközsége települései:                         
Bajót, Dunaszentmiklós, Esztergom, Kesztölc, Lábatlan,Neszmély, Nyergesújfalu, Mogyorósbánya, Süttő, Szomód, Tát, Tokod

Termesztett szőlőfajták

Ma a fehér szőlők közül jellemzően a Chardonnay, Szürkebarát, Királyleányka, Olaszrizling, Rizlingszilváni, Zöld Veltelíni, Irsai Olivér, Cserszegi Fűszeres, Tramini és Ottonel Muskotály terem, de kezd terjedni a Sauvignon Blanc, a Rajnai Rizling és a Leányka. Még mindig megtalálható a korábban nagy területeken termesztett Ezerjó is. Hagyományosan nagy területen termesztették itt a Budai Fehér, Sárfehér, Zöldszilváni és Juhfark fajtákat (és a Kék Kadarkát) is, de mára csak nyomaik maradtak. A kék szőlők közül a Kékfrankos, a Cabernet Sauvignon, a Pinot Noir és a Merlot fordulnak elő, bár inkább rozék alapanyagaként, mivel a vörösborok csak a jobb, kiemelkedőbb évjáratokban jellemzőek a vidékre.

A borvidék borai általában reduktív karakterűek, szárazak, élénk savtartalmúak.

Forrás (Wikipedia)

• Dr. Seregi Andrásné: Italismeret (BGF KVIFK, 2005)
• 97/2004 (VI. 3.) FVM rendelet a borok eredetvédelmi szabályairól
• 9/2006 (II. 3.) FVM rendelet a borok eredetvédelmi szabályairól szóló 97/2004 (VI. 3.) FVM rendelet módosításáról
• 104/2004 (VI. 3.) FVM rendelet a borkészítésre alkalmas szőlőfajták osztályba sorolásáról